Mit csináljunk a kezekkel?

A középkorban a derékon viselt táskák és erszények fokozatosan a ruházat felső rétegei alá kerültek, hogy megvédjék azokat a lopástól. Ahogy teltek az évszázadok és változott a divat, a ruhák redői alá rejtett erszények a ruházat szerves részévé váltak.... férfi ruhák - mint zsebek. A társadalom mozgékonyabb részeként a férfiaknak néha több is volt belőlük - különböző mélységűek és méretűek, hogy különböző típusú tartalmaknak adjanak helyet.

A nőknek másképp kellett megbirkózniuk a feladattal, mivel a hivatalos és alkalmi ruháikban nem, vagy csak nagyon kevés zsebbel rendelkeztek (néha pusztán díszítésképpen). A 18. században jelent meg a a retikül nevű kis kézitáska, az általunk ismert kézitáskák dédanyja. Ez egy válasz volt az akkoriban divatos empire öltözködési stílusra. Keskeny volt, közel a testhez, és nem tudott semmit sem elrejteni a redőiben. A retikül két fontos okból vált nélkülözhetetlenné: a hölgyek számára nélkülözhetetlen tárgyakat tárolta, amikor elmentek otthonról, és választ adott arra a kortalan emberi igényre, hogy "valamit a kezükkel csináljanak".

Csak az 1920-as években, amikor a nők felszabadultak a fűző alól, kezdtek megjelenni a nagy zsebekkel ellátott ruhák. Az elégedett hölgyek végre zsebre dugott kézzel sétálhattak, de ez már egy másik történet.....